Johnny fiatal, 15 éves srácként éli mindennapjait valahol Amerikában. Vezetékneve és a pontos helyszín lényegtelen. Egy napfényes nyári délután Johnny éppen biciklizett. Már hazafelé tartott, amikor hirtelen minden irányból arcukat kendővel eltakaró, napszemüveges motorosok vették körül. Az egyik integetett neki, hogy húzódjon le. Ez biztos az Armageddon. Gondolta Johnny. Az Armageddon egy motoros banda neve volt, akik az egész környéket rettegésben tartották. A rendőrség már nem egy gyilkosságot, rablást és drogügyletet írt a számlájukra. 

Miután Johnny lehúzódott, az egyik alak leszállt a motorjáról, odament a fiúhoz, és fellökte. Johnny sírva fakadt.

- Ne bőgj, baszdmeg! - üvöltött rá a napszemüveges alak. - Beszédem van veled.

Johnny nagy nehezen visszafojtotta könnyeit. A szemüveges leült mellé a földre. Az ég beborult hirtelen, és szakadni kezdett az eső. Jéghideg, nagy szemű eső. A motorosokat ez látszólag nem zavarta, viszont Johnny érezte, hogy egyre jobban átfázik. Ekkor a mellette ülő szemüveges megszólalt.

- Hiszel Istenben, kölyök? - Johnny nem mert válaszolni. - Csak azért kérdezem, mert az Istenfélő embereknek rohadt sanyarú sorsuk van ám ebben a rohadó világban. Én régen hittem benne. Kiskoromban egy nálam jóval idősebb drogos megfenyegetett. Azt mondta, vagy odaadom neki minden pénzem, vagy megöli a szüleimet. Én elrohantam. Hallottam, ahogy üvöltve tovább fenyegetőzik mögöttem. Mikor hazaértem, elmeséltem mindent anyámnak. Ő azt mondta ne féljek. Isten úgyse hagyja, hogy bántódásunk essen. Én megnyugodtam. Másnap, mikor megint csak hazafelé tartottam, furcsa érzés kerített hatalmába. Felnéztem az égre, és esküszöm neked, hogy egy vigyorgó fejet láttam kirajzolódni a felhőkből. Nem foglalkoztam vele. Hazaértem, de a békés otthon helyett, csak néhány helyszínelőt, és a szüleim teteme fölött viccelődő rendőrt találtam. A következő két nap kiesett. Sokkot kaptam. - Johnny azon kapta magát, hogy tátott szájjal hallgatja a szemüvegest. - Szóval kölyök, én azóta nem hiszek Istenben. Vagyis, hogy pontosítsak: Nem félek tőle. Hiszem, hogy létezik, csak a jóságát kétlem. Végül is, gondolj bele. Ki másé lehetett volna az a vigyorgó arc akkor délután. Arra akarok kilyukadni, hogy régóta figyelünk téged. Látjuk, ahogy az osztálytársaid nap mint nap megvernek, és elveszik a pénzedet. Látjuk, ahogy még a tanárok is röhögnek az összeragasztózott, drága tankönyveiden. Isten is látja, mégse segít. Viszont mi segítséget ajánlunk neked. Állj közénk, és én megtanítom neked, hogyan legyél Isten a saját világodban. És hogyan tedd a környezetedet Istenfélővé.

Johnny nem gondolkodott. Annyit viszont tudott, hogy a szemüveges igazat beszél. Tényleg ez történik vele nap mint nap. Végül igent válaszolt a szemüveges kérdésére. A következő öt évben az Armageddon az ország egyik legrettegettebb bűnözőcsoportjává nőtte ki magát. A szemüveges az alvilág felét uralta, és Johnny volt az ő bal keze. Az immáron 20 éves fiútól mindenki félt, aki ismerte. A szülei is kitagadták, mikor megtudták mibe keveredett. Johnnyt a szemüveges általában gyilkosságok elkövetésével, a konkurencia félresöprésével bízta meg. Egyik reggel épp egy munkából tartott vissza az Armageddon bázisára. Áthaladt egy gyönyörű, virágos réten. Odaszaladt hozzá egy kislány, kezében egy szál rózsával.

- Miért bántod a rózsákat? - kérdezte a kislány - Én szeretem a rózsákat, ne öld meg őket.

- Miről beszélsz, te kis görcs? Takarodj! - mondta Johnny, és igyekezett nem felhívni magára a többi ember figyelmét.

- Csak azért mondom, mert a kezeden és a ruhádon piros foltok vannak. Biztos összetapostál, vagy szét morzsoltál néhány ártatlan virágot, ugye?

Johnny majd megőrült a dühtől. Ez a kis hülye azt hiszi, szétmorzsolt rózsa van a kezemen.

- Legalább szagold meg, milyen jó illata van! - Mondta a kislány és odanyújtotta neki a szál rózsát. Johnny kitépte a virágot a gyerek kezéből, összemorzsolta, széttaposta, és leköpte. Majd a síró kislányt maga mögött hagyva, elégedett vigyorral az arcán továbbment. Egy vigyorgó arc, ezúttal a felhők alatt. Isten vagyok.

Aznap este az Armageddon tagjai a bázison tartottak gyűlést. Johnny leült a szemüveges melletti székre és töltött kettőjüknek egy üveg borból. Ám ekkor olyan dolog történt, amire egyikük sem számított. Hatalmas robajjal beszakadtak az ajtók, betörtek az ablakok, és mindent elözönlöttek a rendőrök. Könnygáz, pisztolydörrenés, káromkodás, halál. Johnny nem tudta, hogy került a rendőrautó hátsó ülésére összebilincselt kézzel, de a rengeteg hullazsák, amit az ablakon kinézve látott, rádöbbentette, hogy a többiekkel mi történhetett.

Két napot töltött egy zárkában. Majd jött a tárgyalás. Mivel ő volt az Armageddon egyetlen életben maradt tagja, az ügyész igyekezett a bűnszervezet lehető legtöbb bűnét Johnny nyakába varrni. A tízórás tárgyalást követően az esküdtszék döntött. A bíró ítéletet hirdetett.

A dolgok nagyon gyorsan történtek. Johnny szinte semmit sem értett, mikor belépett új otthonába. A szürke, egyhangú, és kicsi cellába, ahol élete következő ötven évét fogja tölteni.

Folytatása következik...