HTML

Story Tank

Általam írt történeteket fogok ezen a blogon publikálni. Hosszabbat is, rövidebbet is. A történeteimet nem sorolom be semmilyen irodalmi vagy egyéb stílusba, mindig olyat fogok írni, ami épp jön. Filmelemző blogom: movietank.blog.hu E-mail: sparrow.movietank@gmail.com

Utolsó kommentek

  • danialves: @szuromik: Ezt abszolút megértem (bár én másnaposan nem az élet nagy dolgain szoktam gondolkodni, ... (2012.01.04. 20:47) Törött emlékek
  • konor94: @danialves: Mondjuk szerintem a szituációhoz pont illik az ilyen szerkezet . Mikor ilyen zavarodot... (2012.01.03. 20:25) Törött emlékek
  • danialves: Eléggé olvashatatlanná teszi ez a tőmondatosság az írásaidat, meg egy kicsit csapongó/összefüggést... (2011.12.15. 21:53) Törött emlékek
  • Sparrow: @konor94: Köszönöm a dicséretet! Folytatást nem tervezek ehhez a történethez. (2011.10.27. 16:47) Törött emlékek
  • konor94: Nagyon szépen megírva . Kiváncsi lennék arra hogy szeretnéd folytatni ezt a történetet vagy a néző... (2011.10.26. 21:18) Törött emlékek
  • Utolsó 20

Más oldalak, melyeken publikálok

Kategóriák

Karácsonyi felemelkedés

Sparrow 2011.12.24. 14:20

A fiú az árokban ébredt. Szürkület volt, de már inkább hajnali ködnek tűnt, semmint késő délutánnak. Hideg volt az idő, és mindent mocskos porhó borított. Összejárkálták a kutyák, a huligánok pedig beleszemeteltek. A fiú érezte a homlokán nedvedző vért, de nem érdekelte már semmi. Az élete romokban hevert, mióta az apja kidobta otthonról egy drogos balhé után. Ráadásul még a prosti sem tudott időben lelépni. Ez tavaly novemberben volt. Az előző év karácsonya volt a legszörnyűbb időszak az életében. A különböző drogüzletekből összegyűjtött pénzéből koszos motelekben húzta meg magát. Amikor kiment az utcára, látta a boldog emberek sokaságát, a nagy karácsonyi bevásárlásokat. Sose volt igazán híve ennek az egésznek. Nem szerette a nagy ünnepi felhajtást, az irreális mértékű költekezést. Gyerekkorából is inkább a karácsony meghittebb pillanatainak emlékét őrizte, nem pedig az idegesítő rokonoknál töltött, kínkeserves órákat.

Nagy nehezen kitápászkodott az árokból. Az elmúlt éjszakán bölcsőjéül szolgáló halálveremből, melyben annyi rosszat álmodott össze. Még mindig a kezében szorongatta a sörösüveget. Ronda, csúf vágyainak egyetlen elfojtóját. Elindult. Hamarosan, bár nem emlékezett rá, hogy miképp, de a belvárosban találta magát. Minden teleaggatva égőkkel, mindenfelé gyerekek rohangáltak, idegesítően vihogva. Vajon mit csinálhat most a családja? Az apja, az anyja, és a húga. Az a három ember, aki bő egy éve minden délután rettegve lépett be az ajtón, nem tudva, hogy elzüllött fiuk milyen balhéba keveredett. Nem tudván, hogy épen mi várja őket az ajtó mögött. A meleg, családi fészekben. Többnyire szanaszét hagyott üvegek, néhány marihuánás cigi, de időnként egy - egy pisztoly, vagy egy prostituált is a fogadóbizottságot képezte. Ez egészen addig zajlott amíg a fiú apja össze nem szedte minden lelki erejét. No, persze nem azért kellett lelki erő, mert félt volna a fiától. Hanem azért, mert a fia volt. Kirúgta. Úgy hogy a lába sem érte a földet. Azóta a fiú egyik napról, nem, inkább egyik percről a másikra él. Eléggé nihilista irányba húzott el az élete, mióta megszakadt a kapcsolat a családjával.

A fiú, maga is elcsodálkozva töprengett azon, hogy nem is akar újra otthon lenni. Nem vágyik rájuk. Bár néha, mikor verejtéktől átitatva, üvöltve ébred a legsötétebb éjszakákon, eszébe jut, hogy talán rossz helyen van. Mi lesz így belőle? Mi lesz az életével? Vissza kell mennie a családjához, és bocsánatot kell kérnie. De ezen józan pillanataiban is lerázta ezt a súlytalan terhet a válláról, hiszen jól tudta, hogy apja nem véletlenül zavarta el. Nyilván jobb nélküle a légkör otthon. Sokszor gondol a fiú huligán barátaira is. Vajon jó társaság? Vajon jó az, hogy csak a szerencsének köszönheti, hogy még nem ül börtönben? Egy igazságos világban nem is látná többször a szabad napfényt, annyi szörnyűséget tett az elmúlt évben alkohol és drogmámoros állapotban. Állandóan be volt lőve, így nem meri száz százalékra elhinni, de mintha gyilkolt is volna. Emlékszik arra a szőke lányra, aki neki könyörgött. De képtelen felidézni a körülményeket. Lehet, hogy csak álmodta. De lehet, hogy nem...

Elég a sötét gondolatokból! Parancsolt magára a fiú, és továbbindult a kivilágított, díszes sétányon. Egy tévéstáb jött vele szembe. Megállították a fiút, és kérdőre vonták:

- Mondja, fiatalember, maga hogy ünnepli a karácsonyt?

- Hagyjatok békén!

- Na, fiatalember, mondja már el nekünk! Szoros családi körben tölti az ünnepet, vagy inkább a barátokkal megy bulizni?

Szoros családi kör. A fiú, nem tudván miért, de elmosolyodott. Szoros családi kör. Saját mosolyában is megérezte a gúnyt. A szörnyű bestiát ott legbelül, ezt a pusztító érzést, ami csak rombolni tud, és akit egyszer elkap, az nem ússza meg élve. A szörnyetegnek érdekes neve volt. Egy tízéves, boldog kisgyerek, főleg karácsonykor nyilván furcsállva nézett volna a fiúra, ha megemlíti neki a bestia nevét. Önutálat.

A fiú, maga sem tudta, hogy gyengén vagy erősen, félre lökte az operatőrt, és tovább ment az utcában. Nézegette a kirakatokat. Egy ékszerüzletben, egy láthatólag elkényeztetett, hosszú fekete hajú lány könyörgött a barátjának, hogy vegyen meg neki egy méregdrága fülbevalót. Egy másikban két apuka bokszmeccset vívott az utolsó számítógépes játékért. A fiú sok helyen látta már kiplakátolva ezt a játékot. Népszerű, nagy karácsonyi sláger a gyerekeknél. A fiúnak nem volt pénze rá, de igazából nem is érdekelte. Azt tudta, hogy háborús játékról van szó. A lényege, hogy minél több embert megölj benne, a lehető legbrutálisabb módon. A fiú elmosolyodott. Kézenfekvő.

Kiért a forgalmas kis utcából, és egy félreeső, befagyott kis tó felé vette az irányt. Mikor rálépett a jeges víztükörre, nagyot esett. Nem gondolta volna, hogy ennyire csúszik a cipője. Ahogy esett, az idő mintha megállt volna. Látta az eget. Szép tiszta volt, de egyben ellenséges is. A Hold és a csillagok mintha rajta röhögnének. Az arcába vihognak, mintha csak azt üvöltenék: Te balfék! Ekkor a fiú hanyatt vágódott a jégen. Hosszú percekig csak bámult, és nézte a kacagó Holdat. Majd feltápászkodott. Egy ideig a jeget nézte. És ekkor rájött. Kiürítette a zsebeit. A befagyott víztükörre hullottak a használt tűk, a kiszakadt óvszerek, a sör áztatta kokainos zacskók. Felnézett az égre. Érezte, ahogy szétárad benne a magabiztosság. Farkasszemet nézett a Holddal. Majd megszólalt. Olyan nyugodtan és türelmesen, ahogy soha az elmúlt egy évben, de talán egész életében. Csak ennyit mondott a gúnyolódó égitestnek: - Nem.

Mikor a fiú befordult az utcába, már sötét volt. Itt nem voltak díszfények, félreeső kis külváros volt ez, de mégis meghitt. Megállt az ismerős, de az elmúlt hónapokban csaknem teljesen a feledés homályába veszett ajtó előtt. Itthon vagyok. Megnyomta a csengőt. Lábdobogás hallatszott bentről, majd az ajtó kinyílt. A fiú anyja elejtette a kakaós bögrét, melynek fülét az előbb még oly magabiztosan szorongatta. A fiú könnyes szemmel kihúzott a kabátzsebéből egy összenyomódott, olvadt csokoládé táblát, amit, fogalma sincs, hogy miért, de két napja vásárolt. Az anyja felé nyújtotta az édességet.

- Boldog karácsonyt, anya!

A testileg jó formában lévő, de a szemeire tekintve jól láthatóan megviselt asszony elsírta magát, és berántotta a fiút az ajtóból. Az ebédlőben ott ült a húga. Csodálkozva mosolygott a fiúra, de arcáról öröm sugárzott. És akkor megjelent a szobában a fiú apja. Az imént jött le az emeletről. Lassan közelítette meg a fiát, mint valami beidomítatlan lovat. Megállt előtte, és mélyen a szemébe nézett. Majd a kezét nyújtotta a fiú felé, aki megszorította azt. Majd ölelkeztek.

A fiú most először megértette a karácsony értelmét. Az egész ünnep lényegét. Felfogta annak a szónak a jelentését, amit az emberek többsége nem is ért igazán. Szeretet. Korlátlan, halhatatlan szeretet.

 

BOLDOG KARÁCSONYT MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK! 

 

Címkék: történetek

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://storytank.blog.hu/api/trackback/id/tr883493373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása