Az ágyamban ébredek. Izzadok, mint egy ló, és szörnyen hasogat a fejem. Az ébresztőórám az éjjeliszekrényen 7:30 - at mutat. Nem tudom, hogy kerültem haza. Alig emlékszem valamire. Feltápászkodok, a fejfájás enyhül. Kimegyek a konyhába és meglátok egy félig üres sörösüveget. Eszembe jut néhány dolog tegnapról. A kocsmában voltam, és ittam, mert a főnököm kirúgott tegnap a rendszeres késések miatt. Sokat ittam, hamar lerészegedtem. Mikor részeg vagyok, idegesítő belső kényszert érzek arra, hogy bántsak másokat. Tegnap is így történt. Megkerestem a kocsmában a lehető legrosszabb arcú gazembert, és miután láttam, hogy a csajával van, odamentem hozzájuk. Lekurváztam a lányt és jó erősen rácsaptam a seggére.

És ekkor hirtelen abbamarad az emlékek áramlása. Egy - két perc után inkább hagyom is őket a francba, és kilépek az erkélyre. Mégis valahogy úgy érzem, muszáj lenne emlékezni. Történt valami még tegnap, ami fontos. Tudom. Az erkélyen lévő kis asztalomra nézek. A múlthavi sportújság hever ott. A hétvégi bokszmeccs kapta meg a címlapot. A bajnok pózol a borítón. És erről eszembe jut, hogy hogyan folytatódtak a dolgok az este. A rossz arcú csávó nem nézte tétlenül, amit a barátnőjével tettem. Megvadult és nekem rontott. Péppé verte a fejemet, és természetesen mindenki neki szurkolt. Még a csapos is. Nem tudom, hogy éltem túl. Ezután elsötétült minden. És még mindig nem emlékszem a folytatásra.

Felnézek az égre, aztán vissza a földre, az utcára. De újra fel kel néznem. Meg mernék esküdni, hogy az előbb egy halálfejet formáló felhőegyüttest láttam. Mindenesetre most már nyoma sincs. Biztos csak optikai csalódás volt. Ekkor elkezd szemerkélni az eső. És az emlékek megint megindulnak. Szakadó esőben feküdtem a kocsma bejárata előtt egy pocsolyában, mikor magamhoz tértem. Feltápászkodtam. Az utca túloldalán egy padra lettem figyelmes. Valaki ült már rajta, de még volt nekem is hely. Leültem az alak mellé. Baljós külseje volt. Különös fekete kapucni volt az arcába húzva, és nagy, fekete esőkabátot viselt. Vagy lehet, hogy inkább köpeny volt. A szemem be volt dagadva a veréstől, így nem láttam jól, de valami a padnak volt támasztva a sötét alak mellett. Egy hosszú nyelű valami. Talán egy kerti szerszám, esetleg egy kapa. Nagyon más ötletem nem volt. Ekkor a kapucnis megszólított, és ha jól emlékszem nagyon mély hangon beszélt. Kicsit bántotta is a fülemet.

- Kész vagy? - Kérdezte.

- Mire?

És ekkor az emlékek megint megtörnek. Nem jut eszembe. Pedig tudom, érzem, hogy a kapucnis válasza fontos. Kimegyek a fürdőszobába. Belenézek a tükörbe. Még mindig ronda a pofám a vadállat ökle nyomán. Az utóbbi időben semmi jó nem történt velem. A barátnőm elhagyott, mondván, hogy unalmas velem az élet, a főnököm kirúgott, ráadásul két hete a kutyám is meghalt, akit nagyon szerettem. Bár, ha jobban belegondolok. Soha nem történt velem semmi jó. Csak apró dolgok. Az életem fontos eseményei mindig balszerencsésen alakultak. Leülök a tévé elé. A híradóban éppen valami terrortámadásról beszélnek. Sokan meghaltak. Ekkor szokatlan nedvességet érzek az orrom alatt. Oda nyúlok az ujjammal és megtörlöm az orrom és a felső ajkam között. Az ujjam véres lesz. Ekkor valaki, már - már idegesítően nyugodtan kopogni kezd az ajtómon. Az órára nézek. 10:00. És ekkor eszembe jut feketébe öltözött padtársam válasza:

- Holnap, délelőtt tízkor megyek érted.

Különös módon nem igazán izgat fel a dolog. Pár másodpercre elmélyülök a gondolataimban, majd elmosolyodok. Ennél a helynél rosszabb úgysem lehet. Egye fene, megyek.