Zuhog az eső. A nihilista elégedetten nyugtázza, hogy semmi sem változott, mióta itt hagyta az országot. Ugyanolyan mocskos, ugyanolyan rossz az idő, ugyanúgy omladoznak a házak. Már csak a kosz tartja össze őket. Ugyanúgy minden tele van hajléktalanokkal és prostituáltakkal.
Mennyire más volt a hely, ahol A nihilista az elmúlt hat hónapot töltötte. A fény országa. A fényűzés világa. Mindenki vigyorgott, mindenki pörgött. Mindenkinek megvolt mindene, és minden vadonatúj volt. Méregdrága sportkocsik, terepjárók, óriási, tengerparti villák, drága ruhák. A nihilista nem érezte jól magát abban a világban. Szerencsére a Vezető végre hazahívta. Az elmúlt fél évben sikeresen elvégezte a küldetését a fény országában. Újra hazatérhetett a mocsok országába, és boldog, hogy újra találkozhat a prófétákkal. Azokkal az emberekkel, akik az utóbbi években a családját képezték. Nagy dolog van készülőben. A nihilista tudja. Hamarosan az egész világ tudni fog a prófétákról.
A nihilista tovább gyalogol a szakadó esőben. Nincs rajta se kabát, se pulóver. Egy vékony fehér póló, egy farmernadrág, és egy nyári cipő van rajta. Nem érdekli, ha megfázik. Sebezhetetlennek érzi magát. Tudja, hogy a küldetése sikerrel járt. Ráadásul végre újra itthon lehet, ebben a fekete világban, ahol a legragyogóbb dolog a sarkon álló, szőke prostituált haja.
A nihilista megérkezik a találkozási ponthoz. Egy kis kávézó. A neve: Napfény. A nihilista azon kapja magát, hogy hangosan felröhög. Régóta itt állhat már ez a kávézó. Itt már ugyanis évtizedek óta nem sütött a Nap. Feltéve, ha nem vesszük napsütésnek azt a szürke fénykorongot, ami nappal lenéz ránk a szmogfelhőn keresztül. Hogy jutott ide ez az ország? Nem baj. Legalább én jól érzem magam itt. És a próféták is. A testvéreim.
A nihilista belép a kávézóba és a pulthoz megy. Sokat sejtetően ránéz a csaposra. Az így szól: - Két kutya fut a füves réten. De valaki közülük csak hamisítvány. Melyik? - A nihilista elmosolyodik: - Természetesen a füves rét a hamisítvány, ugyanis ebben az országban már ötven éve nem nő fű. - A nihilista nem bírja megállni, és hangosan felröhög. A csapos elmosolyodik: - Szólok neki, hogy megjöttél. - Azzal elmegy, és benyit egy, a pult mögött elhelyezkedő ajtón, ami mögött hosszú folyosó húzódik. Az ajtó becsapódik. A nihilista megfordul, és körülnéz a kávézóban. Elvétve ül néhány vendég itt - ott. A hozzá legközelebb lévő asztalnál két férfi beszélget. Egy idős, őszhajú férfi, és egy középkorú, szemüveges, öltönyös ember. A nihilista érdekesnek találja a párbeszédüket. Az öreg megszólal: - Nézze, szükségünk van a gyógyszerre. Különben a lányom meg fog halni. - Az öltönyös rezzenéstelen arccal ül, majd megszólal: - Még el kell végeznünk néhány vizsgálatot. Két hónap múlva menjenek be a kórházba. Addigra elő lesz készítve minden.
- Két hónap múlva a lányom már rég halott lesz, ha nem segítenek neki! - Csattan fel az öreg.
- Nézze, uram! Mielőtt kezelni kezdjük a lányát, tudnunk kell, hogy ő e a tökéletes kísérleti alany.
- És miért csak két hónap múlva lehet kezdeni a teszteket.
- Minél később kezdjük, annál olcsóbb. Több időnk van beszerezni a szükséges eszközöket. Nekünk a profitra is gondolnunk kell, és ha kiderül a lányáról, hogy nem jó alany. Akkor az nekünk fölösleges pénzkidobás, ugye érti?
- A lányom tökéletes alany. Az előzetes vizsgálatok is kimutatták. Nagyon erős. Hiszen már másfél éve küzd a betegség ellen.
- Türelem, uram! Türelem rózsát terem. - Mosolyog tettetett együttérzéssel az öltönyös.
- Egész életemben mindennel és mindenkivel türelmes voltam. - Válaszol az öreg. - És soha a büdös életben nem láttam egy kurva rózsát sem.
Ekkor valaki megveregeti A nihilista vállát. A csapos visszatért.
- A rulett - szobában vár rád. - Mondja a csapos.
A nihilista elindul a hosszú folyosón, aminek a végén ott vár rá a rulett - szoba. Közepén értelemszerűen egy nagy rulett - asztal. Az asztal mellett két szék. A nihilista leül az egyikre. A szoba végében résnyire nyitva egy ajtó, és vízcsobogás hallatszik.
- Rögtön jövök! - Hallatszik egy férfihang az ajtó mögül.
A nihilista a gondolataiba merül. Ha a tervünk sikerrel a jár, az egész világ rájön, hogy mennyire hiábavaló ez a fényűzés, amit csinálnak sok helyen. Például a fény országában. Hiszen ez az egész mulandó. Nem több egy röpke álomképnél, ami szertefoszlik, amint felébredünk a rideg valóságban. Ha a tervünk sikerül, a fény országa is ugyanolyan sötét hely lesz, mint ez itt. Az otthonunk. Az omladozó házak hullahegyek. A szmogfelhőbe burkolt városok pedig tömegsírok. A nihilista elmosolyodik. Jó újra itthon.
Folytatása következik...
Utolsó kommentek