Egy medvével álmodtam az éjjel. Az egyik barátommal egy sötét emelkedőn baktattunk felfelé. Éjjel volt. Az utcai lámpák csak néhol égtek, vagy inkább pislákoltak. Az egyik kanyar után egy tábla előtt találtuk magunkat. VIGYÁZAT! MEDVE VESZÉLY! Ez volt rá kiírva. Csodálkoztunk is rajta, ugyanis a közelben sehol sem volt semmilyen erdő. Végül eldöntöttük magunkba, hogy ez csak valami hülye gyerek csínytevése, és továbbmentünk. Pár perc múlva azonban elképesztő dolog történt. Velünk szembe jött. Hatalmas volt. És üvöltött. Egy óriási barna medve. A barátomat rögtön széttépte. Én futni kezdtem. Rohantam. Napokig üldözött. Végül felriadtam az ágyamban. Tudatosult bennem, hogy ez az álom mekkora hülyeség. Hisz nekem nincsenek is barátaim.
Ma reggel megint dolgozni kell mennem. Egy gimnáziumban vagyok takarító. Ott senki sem tisztel. A tanárok, a diákok, de még a gondnok és a portás is úgy néz rám, mint valami földönkívülire, vagy féregre, amit ki kell irtani. A második óra alatt a harmadik emeleti folyosót mosom fel. Szembe jön velem három tizenhét éves fiú, akik késve érkeztek ma iskolába. Beszólnak nekem. Fellöknek. Belém rúgnak. Majd röhögve tovább mennek. Tudom, hogy felmehetnék bepanaszolni őket az igazgatónak. De mégse teszem. Félek, ő is csak a pofámba röhögne.
Este nyolc óra. Hazaérkezem. Megvacsorázok. Tévét nézek. A Viharsziget című filmet adják. Nem tetszik. Túl sok benne az őrült és az őrület. Örülök, hogy én nem vagyok olyan, mint ők. Nem sokkal éjfél előtt lefekszem aludni. Megint álmodok. Megint a medvével. Minden onnan folytatódik, ahol előző nap abbamaradt. Megint éjjel van. Egy tágas, macskaköves téren folytatódik a hajsza. De már nem csak engem üldöz a fenevad. Mellettem fut az a három fiú is, akik az iskolában belém kötöttek. Utálom őket. Úgy gondolom, inkább ők vesszenek, mint én. Sorba lerántom őket a földre. És a medve rájuk ugrik. Beléjük harap. Engem futni hagy. Remélem, később nem indul a keresésemre.
Felriadok az ágyamban. Megint reggel van. Kikelek a fekhelyemről. Bemegyek a nappaliba. Bekapcsolom a tévét. Csak úgy, háttérzajnak. Amíg megfőzöm a kávét. A tévében éppen a híradó megy. Három fiatal haláláról tudósítanak. Valaki a vonatsínekre lökte őket az éjjel, pont mikor jött a vonat. Furcsa. Déjá vu érzésem támad. Csöngetnek. Ajtót nyitok. És a lábam földbe gyökerezik a rémülettől. A medve áll az ajtómban. Rám vicsorog. A fogai között egy rendőrjelvényt szorongat. A kapu előtt egy rendőrautó áll. Biztos felfalta a rendőrt. De mit keresett itt az a rendőr? Nem érdekes. Van nagyobb gondom is. A medve. Reszketek a félelemtől, de újra vicsorgó pofájára emelem tekintetem. Úgy látszik, ez a sorsom. Menekülni A medve elől. Örökké.
Utolsó kommentek